2 Sámuel 11
2 Sámuel 11
• Jóáb ostromolja Rabbat-Ammant, Ammon fővárosát, a mai Jordánia fővárosát, mialatt otthon... (-> jövő hét)
• Jóáb, Dávid külső lelkiismerete ugyanis nincs otthon, mert „amikor hadba vonulnak a királyok” Dávid maga otthon maradt és csak őt küldte el.
1. A bűnös cselekedet
• Estefelé! Nem éjjel! Miért pont akkor kellet Batsebának fürdenie éppen a tetőn? Dávid célja nem a leskelődés volt.
• Meglátta – de ezzel még mindig nem követett el bűnt. Az ezutániakkal annál inkább.
Jak1:12-15: „Az ébredő vágy aztán fogan, s azután vétket szül, a vétek pedig, ha teljesen kifejlődik, halált vetél.”
• Megtudja, kinek a felesége: a barátjáé, a hitteus Úríjáé (2Sám23:39, 1Krón11:41).
3Móz20:10: „Amely férfi házasságot tör valakinek feleségével – ki házasságot tör felebarátja feleségével, ölessék meg a házasságtörő férfi és a házasságtörő nő.”
• Dávid agyából kiszáll a vér, elhozatja(!) Batsebát egy egyéjszakás kalandra.
• „Vele alszik” (שָׁכַּב sákav) <=> „ismer” (יָדַע jáda) – tapasztal, tud, közösségben van (||házasság 1Móz4:1)
• A héber ezt a szót csak a házasságon belüli szexuális kapcsolatra használja, a többire (pl. Lót és a lányai, Sámson és a gázai prostituált, stb.) azt mondja, hogy „vele aludt” vagy „bement hozzá”.
• A testi-lelki-szellemi szövetség elkülönítése a pusztán testi cselekedettől (és ezzel minősíti is azt).
2. A takargatás
• Batseba minimum két héttel később üzen: terhes vagyok.
Péld30:20: „Ilyen az útja az asszonynak, ki házasságot tör: evett, megtörölte száját és mondja: nem cselekedtem jogtalanságot.” – itt Dávid a „házasságtörő asszony”.
• Ha Batseba nem lett volna terhes, soha semmi nem derült volna ki.
Lk8:17: „Mert nincs oly rejtett dolog, ami nyilvánvalóvá nem válnék, sem olyan eldugott dolog, ami ki ne tudódnék, ami világosságra nem jönne.”
• Dávid megpróbálja elsikálni a dolgot. Úríját hazarendeli (+ajándék), hogy azt gondolja, sajátja a gyerek.
• Nem megy, lerészegíti. (Izráel és Jehúda Egyesült Királysága – a kettősség már itt is látszik; Pest-Buda)
• Nem megy, megöleti. Jóábbal állíttatja előre, hogy az ammoniták öljék meg. Pilátus kettő.
• Vele viteti el a saját halálos ítéletét: „forduljatok el tőle, hogy (...) meghaljon.”
• „Ha fölgerjed a király haragja (...) akkor mondjad: (...) Úríja is meghalt” – ja, akkor minden rendben.
• Batseba meggyászolja a férjét – együtt akart egyáltalán lenni Dáviddal, aki elvette feleségül?
3. A felfedés
• Jön Nátán és példázatot mond. (-> jövő hét)
• Dávid elvesztette az igazságérzetét a gyilkosság után, az ítélet, amit hoz, ugyanis túlzó.
• Lopásért a Törvényben megírt négyszeres kártérítés (2Móz22:1) mellé halálbüntetés?
• A házasságtörésre és a gyilkosságra a Törvényben nincs áldozat, csak halálbüntetés.
• Magára mondta ki, ezért mondja Nátán, hogy „nem fogsz meghalni” (2Sám12:13).
1Kir15:5: „Dávid tette azt, ami helyes az Örökkévaló szemeiben és nem tért el mindattól, amit neki parancsolt, élete minden napjaiban, kivéve a chittita Úrija dolgában.”
4. A helyreállás
• Amikor bűnt követünk el, akkor az elválaszt Istentől (Ézs59:2).
• Amint elismerjük, hogy amit elkövettünk, az bűn volt, akkor helyreáll a közösségünk Istennel.
• Ugyanúgy gondolkodunk jóról és rosszról, mint Ő: a rosszról azt mondjuk, hogy rossz, a jóról, hogy jó.
• Amíg ideológiát gyártunk, hogy a rossz valójában miért jó, addig egyre távolabb kerülünk tőle (Róm1:32).
csak 2 Sámuel 11, csak 1 Krónika 20:1a, közös anyag
1És volt az évnek fordultakor, amikor hadba vonulnak a királyok, elküldte Dávid Jóábot és szolgáit vele, meg egész Izraelt, vezette Jóáb a hadsereget és elpusztították Ammón fiainak országát, elment és ostrom alá vették Rabbát, Dávid pedig Jeruzsálemben maradt.
2 Sámuel 11
2Történt egyszer estefelé, fölkelt Dávid a fekvőhelyéről, járkált a király házának tetején és meglátott a tetőről egy fürdőző asszonyt; az asszony pedig nagyon szép ábrázatú volt. 3Ekkor küldött Dávid és tudakozódott az asszony felől. Mondták: Hiszen ez Bat-Seba, Eliám leánya, a chittita Úrija felesége. 4Erre küldött Dávid követeket, és elhozatta; odament hozzá, ő meg hált vele, midőn éppen megtisztult volt tisztátalanságától. Erre visszatért házába. 5Várandós lett az asszony, elküldött és tudtára adta Dávidnak és mondta: Várandós vagyok. 6Ekkor küldött Dávid Jóábhoz: Küldd el hozzám a chittita Uriját. És elküldte Jóáb Úriját Dávidhoz. 7Odament tehát Úrija hozzá, és kérdezősködött Dávid Jóáb hogyléte felől, a népnek hogyléte felől és a háború hogyléte felől. 8Erre mondta Dávid Úrijának: Menj le házadba és mosd meg lábaidat. Kiment Urija a király házából és ment utána a király ajándéka. 9S feküdt Úrija a király házának bejáratán mind az urának szolgáival és nem ment le házába. 10Tudtára adták Dávidnak, mondván: Nem ment le Úrija a házába. Ekkor szólt Dávid Úrijához: Nem útról jössz-e? Miért nem mentél le házadba? 11Szólt Úrija Dávidhoz: A láda meg Izrael és Jehúda sátrakban laknak, uram Jóáb pedig és uramnak szolgái a mezőn táboroznak és én bemenjek házamba, hogy egyem, igyam és háljak a feleségemmel? Életedre és lelked életére, nem teszem ezt a dolgot! 12Erre szólt Dávid Úrijához: Maradj itt ma is, és majd holnap elbocsátlak. Maradt tehát Úrija Jeruzsálemben aznap és másnap. 13És hívatta őt Dávid; evett előtte és ivott, le is részegítette. Este kiment, hogy lefeküdjék a fekvőhelyén urának szolgái mellett, de házába nem ment le. 14Volt pedig reggel, levelet írt Dávid Jóábnak és elküldte Úrija által. 15Írta pedig a levélben, mondván: Állítsátok Úriját a leghevesebb harc éle felé, s forduljatok el tőle, hogy megveressék és meghaljon. 16És volt, mikor ostromolta Jóáb a várost, arra a helyre állította Úriját, melyről tudta, hogy ott vitéz férfiak vannak. 17Ekkor kivonultak a város emberei, harcoltak Jóábbal, és elestek néhányan a nép közül, Dávid szolgái közül, és meghalt a chittita Úrija is. 18Ekkor küldött Jóáb és tudtára adta Dávidnak a harcnak minden dolgát. 19És megparancsolta a követnek, mondván: Midőn végeztél azzal, hogy elmondod a királynak a harcnak minden dolgát, 20és lesz, ha fölgerjed a király haragja és azt mondja neked: minek közeledtetek a városhoz, hogy harcoljatok, nem tudtátok-e, hogy lőni fognak a falról? 21ki ütötte agyon Abimélekhet, Jerubbéset fiát, nemde egy asszony dobott rá egy malomkődarabot a falról, úgy, hogy meghalt Tébéczben -- minek közeledtetek a falhoz? - akkor mondjad: szolgád, a chittita Urija is meghalt. 22Elment a követ, megérkezett és tudtára adta Dávidnak mindazt, mivel őt Jóáb küldte. 23Szólt a követ Dávidhoz: Bizony erősebbek voltak nálunk az emberek, kijöttek ellenünk a mezőre, mi meg voltunk ő ellenük a kapu bejáratáig; 24és lőttek a lövők szolgáidra a falról és meghaltak néhányan a király szolgái közül, a te szolgád, a chittita Úrija is meghalt. 25Ekkor szólt Dávid a követhez: Így szólj Jóábhoz: ne tessék rossznak szemeidben ez a dolog, mert így is úgy is emészt a kard, erősen folytasd harcodat a város ellen s rombold le - így bátorítsd őt. 26Midőn meghallotta Úrija felesége, hogy meghalt férje Úrija, gyászt tartott az ura fölött. 27Midőn elmúlt a gyász, küldött Dávid és befogadta őt házába, lett neki feleségül és szült neki fiút; és rossznak tetszett a dolog, melyet cselekedett Dávid, az Örökkévaló szemeiben.
2 Sámuel 12
1És küldte az Örökkévaló Nátánt Dávidhoz; bement hozzá és mondta neki: (...) 5Ekkor nagyon fellobbant Dávid haragja azon ember ellen, és szólt Nátánhoz: Él az Örökkévaló, hogy halálfia az ember, aki ezt tette. 6A juhocskát pedig fizesse meg négyszeresen, mivelhogy a dolgot cselekedte és nem könyörült. 7Erre szólt Nátán: Te vagy az az ember! Így szól az Örökkévaló, Izrael Istene én fölkentelek királynak Izrael fölé, és én megmentettelek Saul kezéből; 8adtam neked urad házát, meg urad asszonyait az öledbe, és adtam neked Izrael és Jehúda házát, és ha kevés az, hozzátennék még ilyeneket meg ilyeneket. 9Miért vetetted meg az Örökkévaló igéjét, cselekedvén azt, ami rossz az ő szemeiben? 10A chittita Úriját megölted karddal, feleségét pedig nőül vetted magadnak, őt ugyanis megölted Ammón fiainak kardjával. 11Most tehát nem fog távozni a kard házadtól sohasem, mivelhogy megvetettél engem és elvetted a chittíta Úrija feleségét, hogy nőül legyen neked. 12Így szól az Örökkévaló: Íme én támasztok ellened veszedelmet a te házadból és veszem szemeid láttára asszonyaidat és odaadom társadnak, az hál majd asszonyaiddal ennek a napnak szeme láttára. 12Mert te titokban cselekedtél, én pedig megcselekszem a dolgot egész Izraelnek előtte és a napnak előtte. 13Ekkor szólt Dávid Nátánhoz: Vétkeztem az Örökkévaló ellen! - Szólt Nátán Dávidhoz: Az Örökkévaló is elvette vétkedet, nem fogsz meghalni.
